Ma a művészi gimnasztikáról, más néven olimpiai gimnasztikáról fogunk beszélni, ez egy olyan sport, amely egy sor mozdulatsort foglal magában. Ebben az esetben ezek a mozdulatok pontosságot, erőt, hajlékonyságot, mozgékonyságot, koordinációt és egyensúlyt igényelnek. Ezért ezeknek a sportolóknak az egyik fő jellemzője a test elsajátítása. Megtanulsz egy kicsit mindenről a gimnasztikában:
Történelem
A művészi gimnasztika története régebbi, mint gondolnánk, úgy tartják, hogy a görögök különféle mozdulatokat és akrobatikát gyakoroltak bizonyos felszereléseken a testi tökéletesség elérése érdekében. A görög torna tehát a test felkészítése volt mind más sportágak gyakorlására, mind katonai kiképzésre abban az időben, és ma is használatos. Friedrich Ludwig Christoph Jahn német pedagógus volt az egyik felelős azért, hogy a művészi gimnasztikát sportmódszerré alakítsa. Úgy tudjuk, tornaklubokat alapított a sportág iránt érdeklődő fiatalok számára, és több ma is használt eszközt készített. Akkoriban a gimnasztikát veszélyes gyakorlatnak tekintették, ezért Jahnt letartóztatták, a gimnasztikát pedig betiltották.
Hála istennek nem hagyták, hogy kihaljon ez a sportág, amely jelenleg az egyik legfontosabb az olimpián. Így néhány német elvitte a sportot Európa más részeire és a világ minden tájára. Majd 1881-ben megalakult az Európai Torna Szövetség, ami ennek a sportágnak a megszilárdítását eredményezte. Így 1896 óta a művészi gimnasztika jelen van az olimpiai játékokon. A női kategória azonban csak 1928-ban, Hollandiában került be az olimpiára, és akkor kezdtek el versenyezni a nők. A művészi gimnasztika gyakorlata a 19. század végén érkezett Brazíliába, és a déli államokban kezdődött. Amit európai bevándorlók vittek Brazíliába. 1858-ban Santa Catarinában megalakult a Joinville Gymnastics Society. Tíz évvel később Porto Alegre-ben megalakult egy másik ilyen típusú szervezet: a Porto Alegre Gymnastics Society.
Ezt követően Rio de Janeiróban és São Paulóban kezdett praktizálni, a XX. Olimpiai gimnasztikát kezdtek gyakorolni a város klubjaiban. Az első nemzeti bajnokságot 1950-ben rendezték meg São Paulo, Rio de Janeiro és Rio Grande do Sul sportolói között. 1978. november 25-én megalakult a Brazil Gymnastics Confederation (CBG), amely a sportért felelős az országban. Ezután csatlakozott a Nemzetközi Torna Szövetséghez (FIG), amely a világversenyek szervezéséért felelt. Az első brazil olimpiai versenyt 1980-ban rendezték Moszkvában. Azóta ez a sportág egyre nagyobb teret hódít az országban.
Szabályok
A művészi gimnasztika a mozgások tökéletesítésére összpontosít. Ezután a tornászok egymás után egy sor mozdulatot hajtanak végre a felszerelésen és a padlón.
Az eszközök a következők:
A padlón végzett mozdulatok és a tornászok által végzett ugrások mellett az olimpiai torna számos felszereléssel rendelkezik. A tornászok egyfajta sínt használnak a kezükön ezeknek a mozgásoknak a végrehajtásához. Minden kategóriában más a használt felszerelés, a férfiaknál van, a nőknél más. Így a női gyakorlatban a fő eszközök a következők:
- Aszimmetrikus rudak – tornász aszimmetrikus rudak versenyén
- Mérlegrudak – tornász egyensúlyrudakon
- Ugrás és talaj – A nők és a férfiak egyaránt végeznek talajmozgásokat és ugrásokat.
A férfiak gyakorlatához a fő eszközök a következők:
- Kerekes ló – tornász, aki mozdulatokat hajt végre a bilincslovan
- Gyűrűk – Tornász a gyűrűkön
- Parallel Bars – Tornász a párhuzamban versenyen
- Fix rudak – Tornász rögzített sávban.
Tornász az ugrás után
A padlóteszten mindkét csoport végez pörgést, ugrást, lépést és akrobatikus mozgást, és nem lépheti túl az oldalt 12 méteres négyzet alakú pálya határát. A férfiaknak 70 másodpercük van a mozdulatok végrehajtására. A nőknek 90 másodpercük van. A nők egyéni versenyében zenei aláfestés van, míg a férfiaknál nincs zene, amely kíséri a mozdulatokat.